A szeretet olykor szigorú

Egyre több fiatal érdeklődik a rendőri pálya iránt, ebben segít a tatai Bláthy Ottó Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium, amelynek igazgatója, Pozsgay Zoltán nemrégiben együttműködési megállapodást írt alá Farkas Gábor ezredessel, a megyei rendőrfőkapitánnyal.

A középiskolában az alapismereteket tanulják meg a belügyi osztályokba járó diákok, ebben komoly szerepet kap az önvédelmi oktatás is.

Már 2005-ben megindult aikido képzés Bláthyban a rendvédelmi osztályoknak. Azóta Elsner László 6. danos aikia tartja az órákat, akinek eredeti végzettsége híradástechnikai üzemmérnök. A tatai szakember a sportág magyarországi meghonosodásának oszlopos alakja. Kiváló pedagógiai érzékkel párostul kivételes tudása. Ahogy mondta, nagyon gyorsan elment az idő és a pontos számolás valahogy elmaradt, de ha visszagondol rá, több százan lehetnek már a belügyis végzősök, akiket testnevelési órán tanított a küzdősportra.

– Hetente négy dupla órát tartok mind a négy évfolyammal. Minden héten keddtől péntekig, reggelente együtt kezdjük a napot a tatamin. Egyedül csinálom az edzéseket. A kezdeteknél ez érdekes volt, hiszen itt egy intézményes kereteken belül zajló, tanórai foglalkozásról van szó, homogén, egyazon korosztályból kikerülő emberekkel. Mondhatnám, hogy egyszerre tódul be minden reggel egy csapat kamasz, akikkel meg kellett tanulni együtt dolgozni – kezdte ismertetőjét Elsner László.

A mester elmondta, hogy egy előre meghatározott tematika szerint haladnak a tanulók. Az eséstechnikák és kitérések, helyes pozíciók elsajátítása után a főbb támadási formákra és irányokra adott válaszok begyakorlására fókuszálnak, az egyszerűbbektől a bonyolultabb mozgássorokig, amelyek végigkísérik mind a négy évet.

– Fontos leszögezni, hogy messze nem tanulnak a diákok olyan mennyiségű technikát, mint amit az aikido magában foglal. Ezt az óraszám nem teszi lehetővé. A hangsúly azokon az alapelveken van, melyek megértésével és elsajátításával a tanulók komoly alapot szerezhetnek a további tanulmányaikhoz, gondolok itt elsősorban a rendőrképzésre. Ez a technikai szint. Elméleti szinten pedig betekintést nyerhetnek a polgári önvédelem világába – folytatta Elsner László.

Arra voltunk kíváncsiak, a diákok hogyan fogadták el a köztudottan egyik legfegyelmezettebb küzdő sportág kemény követelményeit. Elsner pedig nagyon következetes szakember.

– Egyszerű a dolog, meg kellett tanulnunk egymást. Soha nem volt komolyabb problémám senkivel, úgy érzem, maximálisan elfogadnak. Harcművészetről lévén szó, fontos a szigor, a következetesség és a szabályok betartása, ezeket mellőzve ugyanis káosz lesz, ami pedig sérüléshez is vezethet, és nem érjük el a kitűzött célt. Ahogy japán mestereink is mondták, a szeretet olykor szigorú. Egyszerre kell néznem az egyén és a csoport érdekét. Amint a diákok megértik, hogy minden, ami a tatamin történik, nem ellenük van, hanem őket szolgálja, létrejön egy egyensúly, amely alapot ad a minőségi munkához. A sokszor szidott „mai fiatalok” meghálálják, visszaadják a beléjük fektetett munkát és bizalmat – vélekedik Elsner László.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a diákok milyen formában adnak számot a tudásukról. Kapna-e érdemjegyet?

– Vizsgázniuk kell, az első évfolyamok félévkor és az év végén, utána csak minden tanév végén. Megvan a követelmény, amit teljesíteni kell mindenkinek. Ezt nem lehet, és nem is érdemes szétbontani, mint ahogy érdemjegyekkel illetni sem. Hogy egy példával érzékeltessem. Ha a Karinthy-féle rossz tanuló vizsgázik a belügyi osztályban, és a késelvételnél csak a kezét vágták el gyakorlókéssel, de nem szúrták hasba, kettes alával éppen hogy átmegy. Ez nem működik. Vagy megcsinálja a tőle elvárható szintet, vagy sem.

A képzés sikerét nem lehet vitatni. Az viszont sajnálatos, hogy a Bláthy-középiskolának nincs tornaterme, sem eszközei, de ezt sikerült áthidalni a Tatai Atlétikai Club és az Elsner László vezette Aikido Alapítványnak (országos szövetség tatai székhellyel) köszönhetően, akik évek óta biztosítják a sportcsarnokot, valamint a személyi és tárgyi feltételeket.

– Külön szeretném megemlíteni Pozsgay Zoltán igazgató urat, aki maximálisan támogatja a munkámat. Köszönettel tartozom az iskola osztályfőnökeinek, a tanároknak pedig segítő és jó szándékú hozzáállását. Nekem nagy örömet jelent, amikor az utcán találkozom volt tanítványaimmal. Mindig boldogsággal tölt el viszontlátni őket, immár felelősségteljes felnőttként. Az pedig még jobban, hogy általában jól megállják a helyüket ott, ahová kerültek – zárta az interjút Elsner László.

Péntek Sándor

Daróczi Viktor

Minekután viszonylag mélyre ástuk magunkat a kínai karakterek lelki világába, aki végig figyelemmel kísérte a cikksorozatot, képessé válhatott a kínai karakterek elemzésére. Már nem kusza, össze-vissza álló vonalak halmaza az előtte álló karakter, hanem szigorú szabályokat követő, logikus felépítésű, értelemmel bíró írásjegy. Hogy mi az értelme egy-egy karakternek ettől még nem lesz nyilvánvaló, de kis segítséggel már könnyen belátható és megjegyezhető a mögöttük rejlő beszédes logika. Ahhoz, hogy a japán írásrendszer többi elemének működését és szükségességének miértjeit is megérthessük, még ki kell térnünk a kínai karakterekkel kapcsolatos szabványosító és egyszerűsítő törekvésekre, valamint a japán nyelv egy alapvető sajátosságára, de ez már inkább a kanát (hiragana és katakana) érinti. Viszont már most képesek lehetünk egy-egy bonyolultabb kanji értelmezésére, ami rövid távon nagyobb sikerélményt nyújthat, ezért ebben a részben inkább ilyen példákat fogunk venni mintegy pihenés és levezetés gyanánt.

Az ember, személy jele:

人

Ez egy olyan ember, aki két lábon áll. Nem megy sehova, a kezeit nem tárja szét, maga mellett tartja, fejével sem csinál semmit. Ha bármit csinálna, annak jelentősége lenne, de itt nincs, ő csak úgy van, mint egy ember. Vagyis személy. Ez a személy lehet emberi lény, japán ember, vagy egy egész tömeg, de akkor már valamivel ki kell egészíteni. Most nekünk elég annyi, hogy ez egy ember, egy személy.

(Ez a 39. karakter, amit a japán gyerekek az iskolában (első osztályban) megtanulnak.)

止

Ez a kanji a megállásnak a jele. Valójában egy láb. Azt is tudjuk, hogy eredetileg egy bal láb felülnézetben. Ma már inkább talán oldalnézetből hasonlít lábra, de a felső vízszintes vonal a bal nagylábujj körömágya, a függőleges vonalak pedig a lábujjak közei voltak. Persze stilizált, de mint mondtuk ez a fajta stilizáció pár száz karakter után már elkerülhetetlen.

(Ez a 129. karakter, ami már a második szintnek az anyaga.)

A kínai karakterek rendkívüli bölcsességet rejtenek magukban. Ez a bölcsesség a távolkelet bölcsessége, ami annyira összefonódott a kínai karakterekkel, hogy anélkül nem is érthető meg. A kínai karakterekben nem csak az érdekes, hogy mit mondanak, hanem az is, hogy hogyan mondják. Hogyan rajzolnánk le például egyetlen jellel azt, hogy helyes, helyénvaló?

正

Aki ezt rajzolta, az helyes választ adott (legalábbis japánul).

Az előző, megállást jelentő karaktertől csak egyetlen vízszintes vonal különbözteti meg. De ha megfigyeljük az a vonal valóban megkülönböztető jelentéssel bír, mivel a nagylábujj hegyénél helyezkedik el. Ha az előző karakter egy láb, ami megállást jelent, akkor ez a karakter megállás a vonalnál. Aki pedig a megfelelő helyen, a vonalnál megáll, az helyesen cselekszik.

Ez a szép logika (mnemonik), ami segít megjegyezni a kínai karaktereket, még akkor is, ha történelmileg nem erre vezethető vissza.

子

Ez egy gyerek. Mint korábban említettük, ez egy arányait tekintve nagyfejű emberke, akinek a két lába pólyával össze van kötve, de a kezeivel vidáman hadonászik. Nyilvánvalóan gyerek, mert olyan kicsi, hogy még járni sem tud.

学

Ez egy egyszerűsített karakter, ami eredetileg több részből állt, de ma már csak annyi látszik belőle, hogy valami van a gyerek fején. Az a valami az eredeti karakterben leginkább egy fiókos szekrényre emlékeztetett, ami mögött az elv az, hogy a gyerekek fejébe töltik a szekrényben található könyvek tartalmát, a tudást. A gyerek tehát tanul. Ez a kanji pedig tanulást jelent. (Az eredeti karakter komplex jele persze nem könyvesszekrényt jelentett, de erre majd az írás egyszerűsítéséről és szabványosításáról szóló részben térünk ki).

A karakterek olykor úgy torzulnak, hogy két eredetileg különböző alakú karakter végül egyformává válik a szabványosításnak köszönhetően. Éppen ez a jelenség figyelhető meg az életet jelentő kanji esetében is:

生

Ez valójában egy növény, ami kinő a földből, majd ágakat, leveleket hajt. Az alsó vízszintes vonal a föld, a függőleges vonal a növény szára, a vízszintesek pedig az ágai, a ferde pedig mondjuk a levele, de régen az is az ága volt, vagy mind levél volt, ahogy tetszik. Ha összetevőként (karakterkomponensként) szerepel, néhány karakterben az élet kanji ennél egyszerűbben, 止 alakban jelenik meg, ami vegyük észre azonos a megállni kanjival. Azokban az esetekben fontos, hogy tudjuk, hogy hiába lábnak néz ki, ez a komponens valójában életet jelent, és úgy válik világossá a kanji értelme (vagy hangzása).

Az élet szó kínaiul ma úgy hangzik, hogy seng, de a japánoknál szeinek mondják. A tanulást jelentő kanji kínai (on) olvasata pedig gaku. Akinek a tanulás az élete, az a diák, vagy tanuló, japánul gakuszei (talán inkább gakszei – erről bővebben a kiejtésről szóló részben), kanjival leírva:

学生

“Tanulás élet”, azaz diák.

Kitől tanul a diák? Attól, aki előtte jár az úton, tehát megelőzte őt. A kanji bölcsessége szerint egy olyan személy, aki már elért valamit, és ott megállt, megpihent, talán örökre. Eredetileg az elhunytakat jelölték így: az ember, akin fölülkerekedett a vég, azaz meghalt. A halott a mi ősünk, tulajdonképpen elődünk, aki előttünk járt. Ebből asszociációval keletkezett a mai jelentése: előző, megelőző, első, valaminek a hegye, csúcsa.

先

Láthatjuk, hogy itt is torzult a megállást jelentő felső karakter, és valahogy az életre hasonlít inkább. Ez oda-vissza előfordul, ezért jó ismerni, hogy miből származik, eredetileg mi volt a jel. Az alul látható két görbe vonal is torzult némileg, legalábbis ahhoz képest, amit a cikk elején láttunk, de ez akkor sem más, mint a személyt, embert jelentő kanji 人 egybeírva a fölötte lévő másikkal.

Ennek az ON (kínaiból származó) olvasata szen, amiből már biztos sejthető, hogy a szenszei szóra szeretnék kilyukadni, hiszen, akinek az élete az, hogy előttünk jár, akár példával és tanít minket, az a tanító, japánul szenszei:

先生

Daróczi Viktor

Miért könnyű a kínai írás? – folytatás

Az előző két részben volt szó a japán és a kínai írás kapcsolatáról, a kínai karakterek történetéről, és a kínai karakterek mögött álló filozófiáról. Most még mélyebbre ásunk, és megvizsgáljuk a kínai karakterek felépítését, írásának alapelveit, kitérünk az elvont fogalmak leírásának módjaira, és hogy milyen szabályok könnyítik meg a kínai karakterek írását, és segítik azok felismerhetőségét. Amikor kínai karaktereket említünk, az alatt a japán kínai karaktereket, a kanjit is értjük. (Ennél a résznél már nem árt, ha a gépünk meg tudja jeleníteni a távol-keleti betűkészleteket is.)

Vajon mi ezeknek a karaktereknek a jelentése?

Az előző részben volt róla szó, hogy sok kínai karakter eredetileg kis kép volt, mint az egyiptomi hieroglifák. Ez a legegyszerűbb fajta írás, tulajdonképpen lerajzoljuk azt, amiről szó van. Egy lépés csak a barlangrajzoktól. Ilyen stilizált ábrázolás látható fent is: egy-egy kínai karakter kezdetleges, majd mellette a ma is használt alakja. Az első kettő piktogram az elefántot ábrázolja, a második kettő jelentése gyerek, az utolsó kettő pedig hegy.

Rengeteg dolog van, amit egyszerűen le lehet rajzolni, de azért ne gondoljuk, hogy a traktor, mosógép és a mikrohullámú sütő írásjele is csak abból áll, hogy lerajzolták őket. Ez már csak azért se lenne jó, mert nem lehetne határt szabni a karaktereknek. A kínai gyerekek nem tudnák megtanulni sose az írást. Erről azonban szó sincs, ugyanis a karaktereket mindig igyekeznek kordában tartani. A kínai karakterek ugyanis elméletileg bővíthetőek.

Ha nincs karakter valamire, összeállíthatunk egy újat a meglévőkből. Ennek igyekeztek határt szabni a szabványosítások és írásreformok. Az ilyen reformok nem csak a karakterek számát igyekeztek ésszerű keretek közé szorítani a vadhajtások kizárásával, hanem a karakterek írásmódját is igyekeztek leegyszerűsíteni, hogy kevésbé bonyolult karakterek legyenek. Látni fogjuk, hogy ez az egyszerűsítés leginkább csak az írásra vonatkozott, és a karakter megértése, megjegyzése nem lett tőle egyszerűbb, sőt!

Azt hihetnénk, hogy egy ilyen bonyolult írásrendszer esetében az egyszerűsítési törekvés használói körében osztatlan sikert arat. Ez azonban közel sem így történt.

1964-ben Kína hivatalos írássá tette az egyszerűsített kínai karakterkészletet. 1977-ben további egyszerűsítéseket alkalmaztak, ám olyan rossz fogadtatásra talált, hogy ’86-ban már vissza is vonták. Többet ezután nem kísérleteztek az írás egyszerűsítésével.

Japánban a második világháború után fogtak hasonlóba: korlátozták a kínai karakterek számát a szavakban és a nevekben, és leegyszerűsítették a bonyolultabbakat. Ám ez is a közvélemény elégedetlenségét váltotta ki. A nyolcvanas évekre végül ez a megszorítás enyhült, és további karaktereket vettek fel a kötelezően oktatott karakterek listájába és a nevekben használható karakterek közé.

Hány karaktert kell végül is megtanulni ahhoz, hogy tudjunk olvasni kínaiul?

Igazából attól függ, hogy mit akarunk olvasni, de a kínai nyelvet felnőttként tanulók számára ezt a minimumot Kínában 2000 karakterben határozták meg, ami a szerkesztő George A. Kennedy szerint „jó alap” a kínaiul tanulóknak. 3-4000 karakter valószínűleg elég újságolvasáshoz is, de 5000 karakterrel gyakorlatilag bármilyen modern szöveget el tudunk olvasni. Persze olyat, amit egyébként is értenénk, hiszen az átlag ember általában anyanyelvén is hiába olvas szakismeretet igénylő szövegeket. Egy átlagos szótárban se nagyon van 4000 alapkarakternél több (ami persze sokkal több szót és kifejezést jelent, hiszen egy szó több karakterből is állhat). Ha viszont minden karaktert, régit és újat, az igen ritkákat, és ugyanannak több változatát, vagy a ma már nem használtakat is beleszámítják, akár 100 000-nél több karakter is összejöhet (Yitizi Zidian szótár, 2004).

Hogy témánál maradjunk, ez a nagy halom karakter nem mind piktogram. Napot, Holdat, vizet még le lehet rajzolni, de mit kezdjünk olyan fogalmakkal, mint fent, lent, közép, és hasonlók? Mi a nyilakat preferáljuk erre. A kínaiak ettől precízebbek voltak. Hogy ne lehessen összekeverni ezeket a fogalmakat a nyílvesszővel, a helyzetet egy vonalhoz viszonyítva határozták meg. Egy pont a vonal alatt a lent, a vonal fölött pedig a fent. Később a szabványosítások során a pont helyett is vonalat kezdtek használni, így az eredeti rajz kezdett T formát felvenni. A fent pedig ugyanaz fejjel lefelé. Ekkor történhetett, hogy valamelyik írnok, hogy egyértelművé tegye miről van szó, a pontból lett vonal mellé egy másik apró vonást húzott, hogy kihangsúlyozza, hogy annak a vízszintes vonalhoz viszonyított helyzetéről van szó.

Az ilyen írnok magyarázat egyáltalán nem ritka. Az arab kéziratokban pl. a félreérthetőnek vélt betű fölé írták kicsivel ugyanazt a betűt. Sőt, ezt a módszert a magyar írnokok is alkalmazták a többféleképpen kiolvasható betűknél, ami nem csak a latin ábécében nem ismert hangokat jelölhette, hanem azt is jelenthette, hogy a nagyban írt magánhangzót más nyelvjárásban a fölé írt kis magánhangzónak is ki lehet olvasni.

Ami a kínai betűnket illeti, végül ez rögzült, így ma ezeket látjuk:

Fent

Lent

Ezzel a módszerrel még sok fogalmat le lehet írni, de úgysem lesz elég mindenre. Ahogy nő a karakterek száma, új módszerek kifejlesztése lesz szükséges. A kínai írnokok ebben is találékonynak bizonyultak. De meddig lehet ezt fokozni? Ne aggódjunk, ezen kívül már csak a hangjelölés maradt.

Miért könnyű a kínai írás?

Alapvetően csak kétféle kínai jel van:

1. Azt kapod, amit látsz. Ilyenek a piktogramok és szimbólumok, amiket eddig is láthattunk. Arról van szó, amit látunk.
2. Kiejtés kölcsönző. Ez olyan, mint mikor mi „meg” helyett egy + jelet írunk. Ugyanígy rajzolhatnánk a nyúlni ige E/3 alakja helyett egy nyulat. A kiejtés kölcsönző kínai karakterek pontosan ezt csinálják.

Minden kínai karakter erre a kettőre vezethető vissza. Ha valami önmagában nem is piktogram, se nem hangot kölcsönző, akkor az valójában ezek kombinációja. Ez elég mindenre, és kiválóan alkalmas arra, hogy megkönnyítse a karakterek felismerését, megjegyzését.

A tankönyvek 6 kategóriára szokták felosztani a karaktereket, de látni fogjuk, hogy az a hat csak ennek a kettőnek a részletezése. Most sorra veszem ezt a hat kategóriát, és mindegyik mellé odaírom zárójelbe, hogy a mi két kategóriánk közül melyik(ek)nek felel meg. Alább pedig mindegyiket bemutatom nagyobb képekkel is.

1. Képek (1). Elefánt, madár, gyerek, hegy, mező, Nap, Hold: 象, 鳥, 子, 田, 日, 月
2. Szimbólumok (1). Lent, fent, közép, egy, kettő, három: 下, 上, 中, 一, 二, 三
3. Kiejtés-kölcsönző (2). Ha a tízezret kéne leírnunk az első három számhoz hasonló módszerrel, nem valószínű, hogy túl sokszor leírnánk ezt a szót. Régen viszont a kínai „tízezer” szó ugyanúgy hangzott, mint a skorpió, így nyugodtan lehetett azt írni helyette. Ma pedig erről meg tudjuk jegyezni, hogy a 10000-t a skorpió jelenti, ami nem más, mint egy kép (1): 萬

A tankönyvek akár itt abba is hagyhatnák, mert a fennmaradó három kategória, már csak ennek a háromnak (kettőnek) a variációja. Ezért mi is itt most húzunk egy vonalat. Eddig tartottak az egy jelből álló karakterek, ezután jönnek az összetett karakterek, amelyek akárhány alkotóelemből is álljanak, az alkotóelemeik is csak ezekből a kategóriákból kerülhetnek ki.

1. (=4.) Kiejtés-jelentés összetétel (2-1). A 包 karakter, ami olyan, mint egy tekercsnek a vége, azt jelenti, hogy „becsomagolni”, „betakarni” kimondva bāo. Ha ezt kombináljuk a 魚 karakterrel, ami egy halat ábrázol, akkor a jelentése nem csomagolt hal lesz, hanem a kiejtést alapul véve bào, azaz sózott halféle; tengeri herkentyű. A hal komponens utal a jelentésre, a másik pedig a kiejtésre.
2. (=5.) Jelentés-jelentés összetétel (1-1). Két olyan karaktert kombinálnak, amely mindkettő egyenként az azt kapsz, amit látsz kategóriába tartozik. Ez tulajdonképpen az, ahogy a szóösszetétel is működik. Két önmagában is értelmes szót írunk egymás mellé, hogy egy harmadikat alkossunk (pl. rendőr, vasút). A kínaiban ilyen a gőz szó, ami a víz és a lélegzet szavak összetétele. De bonyolultabb fogalmak is leírhatóak vele, mint „otthon”, „férfi”, „jó”, „fáradt”.
3. (=6.) Újramagyarázó összetétel (1-1). Ez ugyanaz, mint az előző pont; két önmagában értelmes karaktert kombinál. A különbség csak annyi, hogy ezúttal nem azzal a céllal, hogy új értelmes szót hozzon létre, hanem hogy egy karakter korábbi értelmét világossá tegye. Erre akkor volt szükség, amikor egy karaktert kiejtés-kölcsönzőként már más jelentésre használtak. Pl. a skorpió karaktert, amit a 10000 szám írására kezdtek használni, mert ugyanúgy hangzott. De mi legyen, ha kifejezetten a skorpióról lenne szó, és nem a számról? Ilyenkor az egyértelműség kedvéért hozzáírták, hogy bogár (skorpió => 10000, skorpió + bogár = skorpió). Vagy ilyen az udvar szó is, ami szövegkörnyezettől függően a magyarban is jelenthet közönséges és királyi udvart is. Hogy ez utóbbit egyértelműen megkülönböztessék a közönséges udvartól, rajzoltak hozzá tetőt. Azzal a logikával, hogy az az udvar, amelyiknek teteje is van, csak a királyi udvar lehet.

Láthatjuk, hogy ez a hat kategória (1-től 6-ig, csak a szövegszerkesztő nem engedett 4-től kezdődő számozást) egyáltalán nem jelent semmilyen lényeges újítást a mi két alap kategóriánkhoz képest. Tulajdonképpen minden kínai karakter a két alapkategóriából származik. Most viszont a példa kedvéért ismét a hatos felosztásban lássunk néhány képet.

(4) Hal + bāo = bào = sózott tengeri herkentyű (halvány piros vonallal jelöltem a két eredeti karakter közti határvonalat)

Nincs olyan kínai karakter, amit ne lehetne besorolni ebbe a hat kategóriába, ami végső soron csak két különböző fajta írásjelből származik. Ezért nem túlzás kijelenteni, hogy ez az első ránézésre bonyolult írásrendszer, felépítésében igencsak egyszerű.

Tovább egyszerűsíti a dolgot az, hogy a karaktereket nem lehet akárhogy lerajzolni, hanem csak egy szabványosított rendszer segítségével, ami meghatározza, hogy milyen vonásokból épülhet fel egy karakter, és azok a vonások milyen sorrendben követhetik egymást. Ez lehetővé teszi, hogy rajztehetséggel meg nem áldott emberek is a lehető legnagyobb pontossággal rajzolhassanak meg egy karaktert, és az az eltérő kézírás sajátosságok ellenére is felismerhetőek maradjanak.

Láthattuk hogyan épülhetnek fel a kínai karakterek logikailag, most megnézzük hogyan épülhetnek fel szerkezetileg.

Egy kínai karakter nem állhat akármilyen vonalakból. Ahhoz, hogy könnyű legyen felismerni, megjegyezni, és reprodukálni egy karaktert, szükséges és elengedhetetlen, hogy az egyes vonások módja és iránya is egységesítve legyen. A mi magyar kézírásunk esetében sincs ez másképp, hiszen első osztályban a tényleges betűformák előtt velünk is azokat a vonásokat gyakoroltatják, amelyekből a betűk tényegesen felépülnek, mint a kis vonal, nagy vonal, kis hurok, nagy hurok, kampó. Mivel a kínai írásjelnek sokkal összetettebb alakzatokat kell megjelenítenie, ezért az alapformák száma is nagyobb, de nem lényegesen.

Mindössze 8 alap írásforma létezik, amivel kínai karaktereket lehet írni. Minden kínai karakter (egy kivételével) kizárólag e nyolc felhasználásával íródhat.

Ez persze nem jelenti azt, hogy minden karakterben mind a nyolcnak jelen kellene lennie, mint ahogy nekünk sincs minden írott betűformánkban hurok.

Ezek az alapformák és rajzolási módjuk garantálják, hogy a kínai karakterek egységesek, könnyen felismerhetőek, megjegyezhetőek és reprodukálhatóak legyenek. Ennek a sajátosságnak köszönhetően ugyanakkor ránézésre meg lehet mondani egy szövegről, hogy kínai, japán, vagy koreai-e. A kínai írásban ugyanis, mint mondtuk, egyetlen karakter kivételélével minden más karakter ezekből az alapformákból épül fel. (Ez az egyetlen karakter a 0, zéró jelentésű 〇 karakter, ami a karakter szótárakban sem szokott szerepelni épp amiatt, hogy nem a fenti vonásokból épül fel. A nullára van hagyományos kínai karakter is a 零.)

A japán és a koreai írás ezzel szemben olyan karaktereket is tartalmaz, amelyek a fentiektől eltérő alapformákból épülnek fel, pl. az ív és a kör. (A japánban többek között ilyen a no の szótagjel és birtokviszonyt jelölő szócska, amely meglehetősen gyakori, míg a koreaiban a szókezdő magánhangzót és a ŋ hangot jelölő ㅇ látható sok szóban.)

Ám a kínai karakterek szabványosságát nem csak az alapformák szűk köre garantálja, hanem azok az alapelvek is, amelyek meghatározzák, hogy az alapvonások milyen sorrendben követhetik egymást. Ezzel teljes mértékben kiszámíthatóvá válik a rajzolás, és minimálisra csökken az eltérő vonásokból adódó hibák miatti összetéveszthetőség esélye.

Hét ilyen alapelv van, és segítségükkel a kínai írást ismerő ember már az első találkozás után is képes pontosan lerajzolni egy korábban ismeretlen karaktert. Ezen alapelveknek és az alapformáknak köszönhetően bonyolult formák is egyszerűen reprodukálhatóvá válnak.

Az alapelvek a következők:

1. Előbb a vízszintes, utána a függőleges vonás. Pl: 十 (tíz).
2. Előbb a balra eső, majd a jobbra eső vonás. Pl: 人 (ember).
3. Fentről lefelé haladva. Pl: 三 (három).
4. Balról jobbra haladva. Pl:川 (folyó).
5. Előbb kívül, aztán belül. Pl: 月 (hold).
6. Előbb belül legyen kész, aztán bezárva. Pl: 田 (mező).
7. Előbb a közép, aztán a két szél. Pl: 小 (kicsi)

Ezen egyszerű alapelvek előnyei közé az is hozzátartozik, hogy csökkentik a karakter rontás esélyét. Hiszen betartásukkal nem fordulhat elő, hogy a rosszul kiszámított arányok miatt, hely hiányában egyes vonások felcserélődjenek, és ezáltal torz karakter jöjjön létre.

Láthattuk tehát milyen szabályosságok könnyítik a kínai karakterek megértését, felismerését, megjegyzését, és azt is, hogy milyen szabályok és alapelvek könnyítik meg a karakterek írását, reprodukálását. A következő rész(ek)ben még mélyebbre ásunk a kínai írásba, és megvizsgálunk néhány igazán bonyolult kínai karaktert, hogy azokban hogyan érvényesülnek a fent vázoltak. Megnézzük milyen további egyszerűsítéseket alkalmaztak Japánban és Kínában, és azok milyen hatással voltak a felismerés-megértés-reprodukálás folyamatra, illetve mekkora változást jelentettek a korábbiakhoz képest. Megválaszolom amiket korábban ígértem, és még annál is többet!

Sipos (Sipi) Sándor, web admin

Már 2015-re jó előre gondolkodjatok el azon, ki szeretne esetleg Aikikai Dan diplomát, természetesen a jelentkezési feltételeknek meg kell felelnie mindenkinek és ezt az Elsner Sensei-el le is kell igazoltatnotok.

A vizsga lehetőségről Karászi Sensei tájékoztatott bennünket. Az edzőtábor, vizsga minden aikidoka számára elérhető, nincs megkötés a részvétel tekintetében. A vizsgarendszer egységes, anyaga letölthető, a vizsga elbírálása független.

2015 március közepén (Március 12-15) Takanori Kuribayashi Shihan (a hazánk felé kijelölt Hombu kapcsolattartó) Magyarországra látogat szemináriumot tartani, és mint minden évben, most is dan vizsgát tart.

A vizsgára jelentkezés , tagkönyv, diploma ….kiállítását , a kapcsolódó adminisztrációs feladatok ellátását megkönnyítendő, kidolgozásra és megosztásra került egy :

Danvizsga Jelentkezési Űrlap – Kitölthető a linkre kattintva.

A fenti link alapján minden jelentkező kitöltheti a nyomtatványt önállóan.

Az űrlapon keresztül tudod jelezni szándékodat, a  dan vizsgára. Az űrlapot a Tokiói Aikikai Alapítvány kérésének megfelelően állították össze. Az űrlap kitöltése alapján, Magyar Aikikai Aikido Kultúra Szövetség elkészít egy formanyomtatványt, amin a vizsga előtt aláírásoddal megerősíted, hogy az adatok helyesek. A yudasha tagkönyved és a diplomád is ezen nyomtatvány alapján fogják elkészíteni.

Próbaképpen kitöltöttem egyet – természetesen „kamu” adatokkal, gondolván lesz javítási lehetőségem, vagy kitöltés után csak nekem küldi el a rendszer , majd onnan kinyomtathatom és megoszthatom veletek hogyan is néz ki a produktum.

Kitöltés után rögtön a következő üzenetet kaptam:

Kedves vizsgázó!
Jelentkezésedet rögzítettük és továbbítjuk az Tokiói Aikikai Alapítványhoz.
A dan vizsga díját szövetségünk számlájára utald el amit szintén továbbítunk az Aikikai felé. Fontos hogy forintban utald el a reád eső összeget, a következő számlára: 10700732-66737227-51100005.
Díjak:
Sho Dan fokozatra 30 000 Ft
Ni Dan fokozatra 30 000Ft
San Dan fokozatra 40 000Ft
Yo Dan fokozatra 50 000Ft

A helyi szervezeteket megillető visszatérítési összeget az Aikikai Hungary a továbbiakban nem kívánja beszedni. Kérünk minden vizsgázót, hogy ezt a szervezetük vezetőségével egyeztetve rendezze.

Tisztelettel: Aikikai Hungary elnöksége.

Tehát körültekintően töltsétek ki a nyomtatványt , mert később nincs javítási lehetőség! Újat kell kezdenetek. Valamint a shodan összege eltér az elején megadottól, ahol 40 000 Ft volt feltüntetve. Ez a különbség valószínűleg a tagkönyv árából adódik , ezen ne akadjatok fel!

A jelentkezőknek sok sikert és eredményes vizsgát kívánunk!

Daróczi Viktor

Viktor, társunk az Aikido útján, tatai aikidoka egy cikksorozattal örvendeztet meg bennünket a Japán írásról, strukturájáról és egyéb érdekességekről, amint mindig tudni akartál, de sehol sem találtad meg összegyűjtve, lusta voltál utánanézni , megkérdezni meg nem merted.

Miért könnyű a kínai írás?

Az első részben gyors áttekintés tettünk a japán írásrendszerről, és röviden vázoltuk, hogy milyen részekből áll, és mi köze a kínai íráshoz. Ebben a részben egy kicsit megvizsgáljuk a kínai karakterek etimológiáját, történetét.

A kínai írás az egyik legrégebbi írás a földön. Már 3500 évvel ezelőtt is teljes írásrendszer volt, de az első kínai karakterek valószínűleg kb. 7000 évvel ezelőtt jelentek meg.

Kínai karaktereket a kínai nyelven kívül kisebb-nagyobb mértékben más nyelvek írására is használnak, mint például a japán, (amiért is itt vettük elő) és koreai, vagy használtak a múltban, mint a mongol és vietnami.

Nagy elterjedtsége ellenére a kínai írás az egyik legbonyolultabb írás: egy karakter egy szónak felel meg, így minden egyes szóra külön karaktert kellett kitalálni. Ha ilyen bonyolult a kínai írás, akkor mégis mi értelme használni? Miért nem térnek át helyette másra?

A legkézenfekvőbb válasz talán az, hogy van, amit nem lehet másfajta írással megoldani, csak ezzel.

Képzeljünk el egy birodalmat, amely olyan hatalmas, hogy az egyik részén élők már meg sem értik a más részein élőket, még akkor sem, ha végtére is ugyanaz a nyelvük. Hiszen egyazon nyelvnek is lehetnek egymástól annyira eltérő nyelvjárásai, hogy a beszélői már nem értik egymást. Még a magyarnak is vannak olyan nyelvjárásai, amelyekben viszonylag könnyen találhatunk más nyelvjárások számára nehezen vagy egyáltalán nem érthető részeket. Ilyenre példa a következő moldvai csángó mondat is, ami egy népmeséből való: „S osztáng megpanaszkodott, hogy ő hol járt, s miket pacilt.” (= Aztán pedig elpanaszolta, hogy hol járt, és mik történtek vele.)

A magyarnál nagyobb területen elterjedt nyelvekben, mint a német, a francia, vagy az arab, pedig szinte törvényszerűen jelen vannak az egymástól érthetetlenségig eltérő nyelvjárások.

Az ilyen nyelvjárásokat beszélők addig nem képesek megérteni egymást, míg meg nem tanulnak egy közös nyelvet, még ha az éppen anyanyelvük szabványosított változata is.

Kínában is rengeteg ilyen nyelvjárás volt, azzal a különbséggel, hogy onnan még a közvetítő standard nyelvváltozat is hiányzott. Amikor viszont megjelent a képírás, azt nyelvjárástól függetlenül mindenki értette. Hiszen ha lerajzolunk egy madarat, ha arra bárki ránéz, tudni fogja, hogy egy madár. Az egyiptomi hieroglifák is kezdetben ilyen képírásjelek voltak, és még ma is, ha ránézünk egy hieroglifákkal írt szóra, lehet némi fogalmunk arról, hogy miről van szó, még akkor is, ha egyáltalán nem beszélünk ó-egyiptomi nyelven!

A madár szó hieroglifákkal

A kínai írás is ilyen képjelekből állt kezdetben. És mivel mindenki értette, sőt, így értette csak mit akar mondani a másik, ez segített az írásnak fennmaradni és elterjedni. Hiába írtak volna tehát föniciai betűkkel, az ilyen eltérő nyelvváltozatok esetén nem lett volna elég a megértéshez, mint ahogy közös nyelv nélkül a németek vagy franciák se értenék minden nyelvváltozatukat. A képeket viszont mindenki érti, ezért szélsőségesen eltérő nyelvváltozatok áthidalására ez az egyetlen megoldás.

Felmerülhet a kérdés, hogy hova lettek a képek a mai kínai írásból? Ott vannak benne ma is, csak az évezredeken át tartó mennyiségbeli növekedés, és a különböző rajzváltozatok megjelenése elkerülhetetlenné tett bizonyos szabványosítást, egyszerűsítést. Ugyanis egy rajz is csak akkor használható kommunikációra, ha a madár az felismerhetően madár, és mindenki ugyanúgy rajzolja.

Különböző madár piktogramok a jósláshoz használt kínai karakterek közül

Jól lehet mindegyik rajzban felismerhető a madár, de egyik segítségével sem ismerhető fel a másik. Ha az elsőre számítunk, nem fogjuk érteni a többit: ez egy madár, vagy valami más? Ha madár, akkor vajon azért különbözik, mert ez egy bizonyos fajta madár? Jönnek a kétségek. Nem volt tehát elég lerajzolni egy madarat, hanem ugyanazt a madarat kellett rajzolni, amit mindenki más.

Időszámításunk előtt 221-ben Csin Si Huang-ti került hatalomra Kínában (a továbbiakban is szándékosan igyekszem a nevek magyar átírását használni). Tulajdonképpen ő egyesíti Kínát, és számos más reform fűződik még a nevéhez, de ami nekünk lényeges, hogy felismerte, az írás az idők során túl bonyolulttá vált, és megbízta főminiszterét Li Sze-t, hogy hozza létre a szabványosított karakterek hivatalos halmazát, sőt elrendelte a korábbi nem standard karakterekkel írt dokumentumok megsemmisítését. Li Sze – ahogy az lenni szokott – a standard alapjául a saját tartományában használt karaktereket vette. Ebből születtek az úgy nevezett pecsét-karakterek, amelyek onnan kapták a nevüket, hogy használatuk főként csak pecséteken maradt meg.

Standardizálás előtti, és utáni pecsét-karakter

Látható, hogy a szabványosítás és egyszerűsítés nem feltétlenül jelenti, hogy a karakter a kívülállók számára is felismerhető marad. Nem is jelentheti, hiszen a felismerhetőség csak az egyik szempont, és elég ha arra korlátozódik, hogy a karaktert felismerje az, aki eddig is ismerte. Fontosabb szempont viszont az, hogy viszonylag könnyen le lehessen írni az adott karaktert, akkor is ha az írója nincs rajztehetséggel megáldva, és hogy ne lehessen könnyen összetéveszteni más karakterekkel. Az is a szabványosítás kezére játszik, hogy a szabványosítás előtt lévő több különböző madár karakter helyett, ezentúl elég felismerni ezt az egy szabványosítottat. Így még akkor is könnyebb dolga lesz az embernek, ha nem is sikerült túl szépre ez a szabványosított madár, mert az olvasó számíthat rá, hogy csak ez az egyetlen módja, hogy leírjuk.

A kínai írás történelmében nem ez volt az egyetlen szabványosítás, így nem kell csodálkoznunk, hogy kínai használati utasításokat böngészve, még sose láttunk egyetlen karaktert sem, amiben felismertük volna a madarat. Most viszont láthatjuk, hogy a hagyományos kínai írásban használt madár karakter nincs is olyan távol a pecsét-írás madár karakterétől, ami pedig szintén nem túl nagy mértékben különbözik a szabványosítás előtti pecsét karaktertől. Így ha nem is tudjuk kitalálni hogy van a modern kínai madár karakter, vagy nem ismerjük fel ha látjuk, ez a hasonlóság arra biztosan elég lesz, hogy könnyebben meg tudjuk jegyezni ezt a karaktert. A szabványosítás egyik fő célja pedig éppen ez.

A tradicionális kínai madár karakter

Legközelebb tovább követjük a kínai karakterek szabványosítás közben végbemenő változásait, lerántjuk a leplet arról, hogyan oldották meg képírással az elvont fogalmak írását, megvizsgáljuk hogyan épülnek fel a bonyolult karakterek, és mik azok az írási szabályok, amiknek minden karakterben érvényesülniük kell, és ami még eszünkbe jut!

Daróczi Viktor

Viktor, társunk az Aikido útján, tatai aikidoka egy cikksorozattal örvendeztet meg bennünket a Japán írásról, strukturájáról és egyéb érdekességekről, amint mindig tudni akartál, de sehol sem találtad meg összegyűjtve, lusta voltál utánanézni , megkérdezni meg nem merted.

A japán írás, tulajdonképpen írásrendszer, a világ egyik legbonyolultabb írásrendszere, amit maguk a japánok is évekig tanulnak, hogy elsajátítsák. Hogyan beszélhetünk hát ezzel az írással kapcsolatban könnyűségről? Amit most az egyszerűség kedvéért japán írásnak nevezünk, valójában egy több összetevőből álló komplex írásrendszer. Ám mint minden rendszer, ez is felbontható részekre, alegységekre, amelyek önmagukban már lényegesen egyszerűbbek, mint az egész rendszer maga. Például az elektromágnes egy viszonylag bonyolult, összetett rendszer. Összetevőire felbontva viszont csak egy elem, egy drót, meg egy szög. A japán írásrendszer is bonyolult és összetett, de ugyanígy végsősoron elemi részekből épül fel, amelyek legalább annyira egyszerűek, mint egy szög.

Amellett pedig nem gondolhatjuk, hogy egy kis túlzással a fél világ által használt írásrendszer elképsztően bonyolult, és az elsajátítása majdhogynem lehetetlen vállalkozás. Hiszen ha így lenne, nem használná senki, vagy legalábbis igyekeznének megszabadulni tőle. Ez azonban nem így van, a japán (és kínai) írás, él és virul, és a világ másik felén is egyre többen vállalkoznak rá, hogy elsajátítsák.

A japán írásrendszer tehát bonyolult, de itt most arról a logikáról lesz szó, ami érthetővé teszi, és olyan kis lépésekben, amelyek önmagukban könnyűek.

Az alábbi írás egy korábbi, kínai írásról szóló cikkem aktualizált, japán nyelvre szabott változata. Hogy tehettem ilyet? Vagy inkább miért? Leginkább azért, mert a japán írásrendszer igen nagy mértékben a kínai írásra épül, tulajdonképpen annak átvétele, és kibővítése, amely ezáltal sokkal jobban illeszkedik a japán nyelv szabályaihoz. Később látni fogjuk miért volt erre szükség, ám most még érjük be annyival, hogy nem lehet a japán írásról érdemben beszélni anélkül, hogy a kínai írásról szólnánk.

Gyors útbaigazítás gyanánt:

• A japán írásrendszer nem ugyanaz, mint a kínai írás.
• A japán írás nem 100% kompatibilis a kínaival.
• A japán írásrendszer nagy része a kínaiból ered (kivéve a romaji /rómadzsi/, ami latin betűs írás).
• A japán írás olykor egyszerűsített a tradicionális kínai írás karakterein.
• A japán írás néhány szempontból a tradicionális kínai írásnál is konzervatívabb.
• A japán írásrendszerrel nem csak szavak írhatók le.
• A japán írásrendszer része kétféle szótagírás is (hiragana, katakana).
• A modern japán írásrendszer tulajdonképpen 4 különböző, teljes értékű írásból tevődik össze.
• Egy japán karakter lehet egy szó, vagy egy szótag.
• Egy japán szó állhat egy vagy több karakterből is.
• Egy japán szó jelentése nem mindig egyezik meg az írására használt karakterek jelentésével.
• A legtöbb japán karaktert többféleképpen is ki lehet olvasni.
• Egy japán karakter olvasata sokszor a szövegkörnyezettől függ.

A japán írásrendszer négy fő része, ami a 4 különböző, teljes értékű írás:

• Kanji /kandzsi/ írás
• Hiragana írás
• Katakana írás
• Romaji írás

A hiraganát és katakanát együtt kanaként is szokták emlegetni. Ez a kettő szótagírás, és többek között a japán nyelv toldalékainak írására, és az idegen szavak átírására szolgálnak ebben a sorrendben. Mindkettő a kanji írásból származik, éppen ezért annak tárgyalása után fogunk még visszatérni rájuk.

A romaji írás egy latinbetűs írás a japán nyelv hangjaira, amit japán szavak átírására (pl. szótárakban, tudományos publikációkban), és számítógépes szövegbevitelre használnak. Hogy hogyan, később majd meglátjuk, amikor a japán írás modern alkalmazásáról lesz szó.

A kanji kínai karaktert jelent, és az is, úgynevezett logo és ideogrammok, amelyek egy-egy jelentést szimbolizálnak. A japánok elég korán, már az V. században elkezdték a kínai írást alkalmazni a saját nyelvük írására. Ezért kell a japán írás logikájának ismertetését a kínai írás logikájának ismertetésével kezdeni.
A következő részben tehát ezzel fogjuk folytatni, hogy miért könnyű kínai írás.

Az év utolsó nyílt napja volt a mai napon. És külső szemlélőnek már szinte unalomszámba mehet, hogy megint rengeteg aikidoka jött össze, megint belakták a mintegy 130 m2 tatami felületet teljesen és már megint nagyon jó volt a hangulat a megszokott magas színvonal mellett.

Gyerekedzéssel kezdett ifj. Elsner Lászó 4. dan AFH. Lacinak ismét jó sok „gyereke” van. Még a szülőknek is rejtélyes miért szeretnek ennyire ide járni a gyerekek. Azt hiszem ma megkapták rá a választ sokan. Laci oktatási módszere, stílusa és egyénisége – nem utolsósorban határozottsága – imponál a gyerekeknek. Meg kell súgnom – mivel én is a szülők között ültem a padokon és hallottam a beszélgetéseket – a szülőknek is. Elismerő szavakat hallottam pedagógiai érzékéről és a gyermekekhez való határozott , de baráti viszonyáról. Nem tudok ezzel vitatkozni. Meggyőződésem hogy helytállóak a méltatások, hiszen nagyobbik fiam , mintegy 4 éve jár hozzá, minden héten.

A gyerekedzés után Elsner László Sensei 6. Dan Aikikai másfél órás edzése következett. Engem személy szerint mindig meg tud lepni, hogy minden alkalommal tudok valami újat tanulni, vagy csak akkor áll össze a kép és megvilágosodik valami….és nem érzem sosem hogy egy adott technikát az unalomig ismételgetnénk.

Most is ahogy néztem az „oktatási anyagot” – mert ez egy nagyon szisztematikusan felépített, oktatástechnikai szempontokat szem előtt tartó anyag volt ismét – és haladtunk előre az edzésben, egyre inkább kezdett „összeállni a nagy egész” , mintha egy pici lego darab ismét a helyére került volna a nagy kirakósban.

A másik hihetetlen dolog, hogy a társaink eljönnek Komlóról, Pécsről, Komárnóból, Budapestről…..nem nézik a költségeket, nem sajnálják az idejüket…..csak azért hogy együtt legyünk , azért hogy autentikus forrásból merítsenek Elsner Mester edzésein.

Néhány kép az eseményről itt található

Si¶

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat. Duis aute irure dolor in reprehenderit in voluptate velit esse cillum dolore eu fugiat nulla pariatur. Excepteur sint occaecat cupidatat non proident, sunt in culpa qui officia deserunt mollit anim id est laborum.

Sed ut perspiciatis unde omnis iste natus error sit voluptatem accusantium doloremque laudantium, totam rem aperiam, eaque ipsa quae ab illo inventore veritatis et quasi architecto beatae vitae dicta sunt explicabo. Nemo enim ipsam voluptatem quia voluptas sit aspernatur aut odit aut fugit, sed quia consequuntur magni dolores eos qui ratione voluptatem sequi nesciunt. Neque porro quisquam est, qui dolorem ipsum quia dolor sit amet, consectetur, adipisci velit, sed quia non numquam eius modi tempora incidunt ut labore et dolore magnam aliquam quaerat voluptatem. Ut enim ad minima veniam, quis nostrum exercitationem ullam corporis suscipit laboriosam, nisi ut aliquid ex ea commodi consequatur? Quis autem vel eum iure reprehenderit qui in ea voluptate velit esse quam nihil molestiae consequatur, vel illum qui dolorem eum fugiat quo voluptas nulla pariatur?

But I must explain to you how all this mistaken idea of denouncing pleasure and praising pain was born and I will give you a complete account of the system, and expound the actual teachings of the great explorer of the truth, the master-builder of human happiness. No one rejects, dislikes, or avoids pleasure itself, because it is pleasure, but because those who do not know how to pursue pleasure rationally encounter consequences that are extremely painful. Nor again is there anyone who loves or pursues or desires to obtain pain of itself, because it is pain, but because occasionally circumstances occur in which toil and pain can procure him some great pleasure. To take a trivial example, which of us ever undertakes laborious physical exercise, except to obtain some advantage from it? But who has any right to find fault with a man who chooses to enjoy a pleasure that has no annoying consequences, or one who avoids a pain that produces no resultant pleasure?