Miért könnyű a Japán írás – 3.rész

Miért könnyű a Japán írás – 3.rész

viktorDaróczi Viktor

 

Miért könnyű a kínai írás? – folytatás

Az előző két részben volt szó a japán és a kínai írás kapcsolatáról, a kínai karakterek történetéről, és a kínai karakterek mögött álló filozófiáról. Most még mélyebbre ásunk, és megvizsgáljuk a kínai karakterek felépítését, írásának alapelveit, kitérünk az elvont fogalmak leírásának módjaira, és hogy milyen szabályok könnyítik meg a kínai karakterek írását, és segítik azok felismerhetőségét. Amikor kínai karaktereket említünk, az alatt a japán kínai karaktereket, a kanjit is értjük. (Ennél a résznél már nem árt, ha a gépünk meg tudja jeleníteni a távol-keleti betűkészleteket is.)

1Vajon mi ezeknek a karaktereknek a jelentése?

Az előző részben volt róla szó, hogy sok kínai karakter eredetileg kis kép volt, mint az egyiptomi hieroglifák. Ez a legegyszerűbb fajta írás, tulajdonképpen lerajzoljuk azt, amiről szó van. Egy lépés csak a barlangrajzoktól. Ilyen stilizált ábrázolás látható fent is: egy-egy kínai karakter kezdetleges, majd mellette a ma is használt alakja. Az első kettő piktogram az elefántot ábrázolja, a második kettő jelentése gyerek, az utolsó kettő pedig hegy.

Rengeteg dolog van, amit egyszerűen le lehet rajzolni, de azért ne gondoljuk, hogy a traktor, mosógép és a mikrohullámú sütő írásjele is csak abból áll, hogy lerajzolták őket. Ez már csak azért se lenne jó, mert nem lehetne határt szabni a karaktereknek. A kínai gyerekek nem tudnák megtanulni sose az írást. Erről azonban szó sincs, ugyanis a karaktereket mindig igyekeznek kordában tartani. A kínai karakterek ugyanis elméletileg bővíthetőek.

Ha nincs karakter valamire, összeállíthatunk egy újat a meglévőkből. Ennek igyekeztek határt szabni a szabványosítások és írásreformok. Az ilyen reformok nem csak a karakterek számát igyekeztek ésszerű keretek közé szorítani a vadhajtások kizárásával, hanem a karakterek írásmódját is igyekeztek leegyszerűsíteni, hogy kevésbé bonyolult karakterek legyenek. Látni fogjuk, hogy ez az egyszerűsítés leginkább csak az írásra vonatkozott, és a karakter megértése, megjegyzése nem lett tőle egyszerűbb, sőt!

Azt hihetnénk, hogy egy ilyen bonyolult írásrendszer esetében az egyszerűsítési törekvés használói körében osztatlan sikert arat. Ez azonban közel sem így történt.

1964-ben Kína hivatalos írássá tette az egyszerűsített kínai karakterkészletet. 1977-ben további egyszerűsítéseket alkalmaztak, ám olyan rossz fogadtatásra talált, hogy ’86-ban már vissza is vonták. Többet ezután nem kísérleteztek az írás egyszerűsítésével.

Japánban a második világháború után fogtak hasonlóba: korlátozták a kínai karakterek számát a szavakban és a nevekben, és leegyszerűsítették a bonyolultabbakat. Ám ez is a közvélemény elégedetlenségét váltotta ki. A nyolcvanas évekre végül ez a megszorítás enyhült, és további karaktereket vettek fel a kötelezően oktatott karakterek listájába és a nevekben használható karakterek közé.

Hány karaktert kell végül is megtanulni ahhoz, hogy tudjunk olvasni kínaiul?

Igazából attól függ, hogy mit akarunk olvasni, de a kínai nyelvet felnőttként tanulók számára ezt a minimumot Kínában 2000 karakterben határozták meg, ami a szerkesztő George A. Kennedy szerint “jó alap” a kínaiul tanulóknak. 3-4000 karakter valószínűleg elég újságolvasáshoz is, de 5000 karakterrel gyakorlatilag bármilyen modern szöveget el tudunk olvasni. Persze olyat, amit egyébként is értenénk, hiszen az átlag ember általában anyanyelvén is hiába olvas szakismeretet igénylő szövegeket. Egy átlagos szótárban se nagyon van 4000 alapkarakternél több (ami persze sokkal több szót és kifejezést jelent, hiszen egy szó több karakterből is állhat). Ha viszont minden karaktert, régit és újat, az igen ritkákat, és ugyanannak több változatát, vagy a ma már nem használtakat is beleszámítják, akár 100 000-nél több karakter is összejöhet (Yitizi Zidian szótár, 2004).

Hogy témánál maradjunk, ez a nagy halom karakter nem mind piktogram. Napot, Holdat, vizet még le lehet rajzolni, de mit kezdjünk olyan fogalmakkal, mint fent, lent, közép, és hasonlók? Mi a nyilakat preferáljuk erre. A kínaiak ettől precízebbek voltak. Hogy ne lehessen összekeverni ezeket a fogalmakat a nyílvesszővel, a helyzetet egy vonalhoz viszonyítva határozták meg. Egy pont a vonal alatt a lent, a vonal fölött pedig a fent. Később a szabványosítások során a pont helyett is vonalat kezdtek használni, így az eredeti rajz kezdett T formát felvenni. A fent pedig ugyanaz fejjel lefelé. Ekkor történhetett, hogy valamelyik írnok, hogy egyértelművé tegye miről van szó, a pontból lett vonal mellé egy másik apró vonást húzott, hogy kihangsúlyozza, hogy annak a vízszintes vonalhoz viszonyított helyzetéről van szó.

Az ilyen írnok magyarázat egyáltalán nem ritka. Az arab kéziratokban pl. a félreérthetőnek vélt betű fölé írták kicsivel ugyanazt a betűt. Sőt, ezt a módszert a magyar írnokok is alkalmazták a többféleképpen kiolvasható betűknél, ami nem csak a latin ábécében nem ismert hangokat jelölhette, hanem azt is jelenthette, hogy a nagyban írt magánhangzót más nyelvjárásban a fölé írt kis magánhangzónak is ki lehet olvasni.

Ami a kínai betűnket illeti, végül ez rögzült, így ma ezeket látjuk:

2Fent

3Lent

Ezzel a módszerrel még sok fogalmat le lehet írni, de úgysem lesz elég mindenre. Ahogy nő a karakterek száma, új módszerek kifejlesztése lesz szükséges. A kínai írnokok ebben is találékonynak bizonyultak. De meddig lehet ezt fokozni? Ne aggódjunk, ezen kívül már csak a hangjelölés maradt.

Miért könnyű a kínai írás?

Alapvetően csak kétféle kínai jel van:

  1. Azt kapod, amit látsz. Ilyenek a piktogramok és szimbólumok, amiket eddig is láthattunk. Arról van szó, amit látunk.
  2. Kiejtés kölcsönző. Ez olyan, mint mikor mi “meg” helyett egy + jelet írunk. Ugyanígy rajzolhatnánk a nyúlni ige E/3 alakja helyett egy nyulat. A kiejtés kölcsönző kínai karakterek pontosan ezt csinálják.

Minden kínai karakter erre a kettőre vezethető vissza. Ha valami önmagában nem is piktogram, se nem hangot kölcsönző, akkor az valójában ezek kombinációja. Ez elég mindenre, és kiválóan alkalmas arra, hogy megkönnyítse a karakterek felismerését, megjegyzését.

A tankönyvek 6 kategóriára szokták felosztani a karaktereket, de látni fogjuk, hogy az a hat csak ennek a kettőnek a részletezése. Most sorra veszem ezt a hat kategóriát, és mindegyik mellé odaírom zárójelbe, hogy a mi két kategóriánk közül melyik(ek)nek felel meg. Alább pedig mindegyiket bemutatom nagyobb képekkel is.

  1. Képek (1). Elefánt, madár, gyerek, hegy, mező, Nap, Hold: 象, 鳥, 子, 田, 日, 月
  2. Szimbólumok (1). Lent, fent, közép, egy, kettő, három: 下, 上, 中, 一, 二, 三
  3. Kiejtés-kölcsönző (2). Ha a tízezret kéne leírnunk az első három számhoz hasonló módszerrel, nem valószínű, hogy túl sokszor leírnánk ezt a szót. Régen viszont a kínai “tízezer” szó ugyanúgy hangzott, mint a skorpió, így nyugodtan lehetett azt írni helyette. Ma pedig erről meg tudjuk jegyezni, hogy a 10000-t a skorpió jelenti, ami nem más, mint egy kép (1): 萬

A tankönyvek akár itt abba is hagyhatnák, mert a fennmaradó három kategória, már csak ennek a háromnak (kettőnek) a variációja. Ezért mi is itt most húzunk egy vonalat. Eddig tartottak az egy jelből álló karakterek, ezután jönnek az összetett karakterek, amelyek akárhány alkotóelemből is álljanak, az alkotóelemeik is csak ezekből a kategóriákból kerülhetnek ki.

  1. (=4.) Kiejtés-jelentés összetétel (2-1). A 包 karakter, ami olyan, mint egy tekercsnek a vége, azt jelenti, hogy “becsomagolni”, “betakarni” kimondva bāo. Ha ezt kombináljuk a 魚 karakterrel, ami egy halat ábrázol, akkor a jelentése nem csomagolt hal lesz, hanem a kiejtést alapul véve bào, azaz sózott halféle; tengeri herkentyű. A hal komponens utal a jelentésre, a másik pedig a kiejtésre.
  2. (=5.) Jelentés-jelentés összetétel (1-1). Két olyan karaktert kombinálnak, amely mindkettő egyenként az azt kapsz, amit látsz kategóriába tartozik. Ez tulajdonképpen az, ahogy a szóösszetétel is működik. Két önmagában is értelmes szót írunk egymás mellé, hogy egy harmadikat alkossunk (pl. rendőr, vasút). A kínaiban ilyen a gőz szó, ami a víz és a lélegzet szavak összetétele. De bonyolultabb fogalmak is leírhatóak vele, mint “otthon”, “férfi”, “jó”, “fáradt”.
  3. (=6.) Újramagyarázó összetétel (1-1). Ez ugyanaz, mint az előző pont; két önmagában értelmes karaktert kombinál. A különbség csak annyi, hogy ezúttal nem azzal a céllal, hogy új értelmes szót hozzon létre, hanem hogy egy karakter korábbi értelmét világossá tegye. Erre akkor volt szükség, amikor egy karaktert kiejtés-kölcsönzőként már más jelentésre használtak. Pl. a skorpió karaktert, amit a 10000 szám írására kezdtek használni, mert ugyanúgy hangzott. De mi legyen, ha kifejezetten a skorpióról lenne szó, és nem a számról? Ilyenkor az egyértelműség kedvéért hozzáírták, hogy bogár (skorpió => 10000, skorpió + bogár = skorpió). Vagy ilyen az udvar szó is, ami szövegkörnyezettől függően a magyarban is jelenthet közönséges és királyi udvart is. Hogy ez utóbbit egyértelműen megkülönböztessék a közönséges udvartól, rajzoltak hozzá tetőt. Azzal a logikával, hogy az az udvar, amelyiknek teteje is van, csak a királyi udvar lehet.

Láthatjuk, hogy ez a hat kategória (1-től 6-ig, csak a szövegszerkesztő nem engedett 4-től kezdődő számozást) egyáltalán nem jelent semmilyen lényeges újítást a mi két alap kategóriánkhoz képest. Tulajdonképpen minden kínai karakter a két alapkategóriából származik. Most viszont a példa kedvéért ismét a hatos felosztásban lássunk néhány képet.

4(4) Hal + bāo = bào = sózott tengeri herkentyű (halvány piros vonallal jelöltem a két eredeti karakter közti határvonalat)

5

Nincs olyan kínai karakter, amit ne lehetne besorolni ebbe a hat kategóriába, ami végső soron csak két különböző fajta írásjelből származik. Ezért nem túlzás kijelenteni, hogy ez az első ránézésre bonyolult írásrendszer, felépítésében igencsak egyszerű.

Tovább egyszerűsíti a dolgot az, hogy a karaktereket nem lehet akárhogy lerajzolni, hanem csak egy szabványosított rendszer segítségével, ami meghatározza, hogy milyen vonásokból épülhet fel egy karakter, és azok a vonások milyen sorrendben követhetik egymást. Ez lehetővé teszi, hogy rajztehetséggel meg nem áldott emberek is a lehető legnagyobb pontossággal rajzolhassanak meg egy karaktert, és az az eltérő kézírás sajátosságok ellenére is felismerhetőek maradjanak.

Láthattuk hogyan épülhetnek fel a kínai karakterek logikailag, most megnézzük hogyan épülhetnek fel szerkezetileg.

Egy kínai karakter nem állhat akármilyen vonalakból. Ahhoz, hogy könnyű legyen felismerni, megjegyezni, és reprodukálni egy karaktert, szükséges és elengedhetetlen, hogy az egyes vonások módja és iránya is egységesítve legyen. A mi magyar kézírásunk esetében sincs ez másképp, hiszen első osztályban a tényleges betűformák előtt velünk is azokat a vonásokat gyakoroltatják, amelyekből a betűk tényegesen felépülnek, mint a kis vonal, nagy vonal, kis hurok, nagy hurok, kampó. Mivel a kínai írásjelnek sokkal összetettebb alakzatokat kell megjelenítenie, ezért az alapformák száma is nagyobb, de nem lényegesen.

Mindössze 8 alap írásforma létezik, amivel kínai karaktereket lehet írni. Minden kínai karakter (egy kivételével) kizárólag e nyolc felhasználásával íródhat.

Ez persze nem jelenti azt, hogy minden karakterben mind a nyolcnak jelen kellene lennie, mint ahogy nekünk sincs minden írott betűformánkban hurok.

6

 

Ezek az alapformák és rajzolási módjuk garantálják, hogy a kínai karakterek egységesek, könnyen felismerhetőek, megjegyezhetőek és reprodukálhatóak legyenek. Ennek a sajátosságnak köszönhetően ugyanakkor ránézésre meg lehet mondani egy szövegről, hogy kínai, japán, vagy koreai-e. A kínai írásban ugyanis, mint mondtuk, egyetlen karakter kivételélével minden más karakter ezekből az alapformákból épül fel. (Ez az egyetlen karakter a 0, zéró jelentésű 〇 karakter, ami a karakter szótárakban sem szokott szerepelni épp amiatt, hogy nem a fenti vonásokból épül fel. A nullára van hagyományos kínai karakter is a 零.)

A japán és a koreai írás ezzel szemben olyan karaktereket is tartalmaz, amelyek a fentiektől eltérő alapformákból épülnek fel, pl. az ív és a kör. (A japánban többek között ilyen a no の szótagjel és birtokviszonyt jelölő szócska, amely meglehetősen gyakori, míg a koreaiban a szókezdő magánhangzót és a ŋ hangot jelölő ㅇ látható sok szóban.)

Ám a kínai karakterek szabványosságát nem csak az alapformák szűk köre garantálja, hanem azok az alapelvek is, amelyek meghatározzák, hogy az alapvonások milyen sorrendben követhetik egymást. Ezzel teljes mértékben kiszámíthatóvá válik a rajzolás, és minimálisra csökken az eltérő vonásokból adódó hibák miatti összetéveszthetőség esélye.

Hét ilyen alapelv van, és segítségükkel a kínai írást ismerő ember már az első találkozás után is képes pontosan lerajzolni egy korábban ismeretlen karaktert. Ezen alapelveknek és az alapformáknak köszönhetően bonyolult formák is egyszerűen reprodukálhatóvá válnak.

Az alapelvek a következők:

  1. Előbb a vízszintes, utána a függőleges vonás. Pl: 十 (tíz).
  2. Előbb a balra eső, majd a jobbra eső vonás. Pl: 人 (ember).
  3. Fentről lefelé haladva. Pl: 三 (három).
  4. Balról jobbra haladva. Pl:川 (folyó).
  5. Előbb kívül, aztán belül. Pl: 月 (hold).
  6. Előbb belül legyen kész, aztán bezárva. Pl: 田 (mező).
  7. Előbb a közép, aztán a két szél. Pl: 小 (kicsi)

Ezen egyszerű alapelvek előnyei közé az is hozzátartozik, hogy csökkentik a karakter rontás esélyét. Hiszen betartásukkal nem fordulhat elő, hogy a rosszul kiszámított arányok miatt, hely hiányában egyes vonások felcserélődjenek, és ezáltal torz karakter jöjjön létre.

Láthattuk tehát milyen szabályosságok könnyítik a kínai karakterek megértését, felismerését, megjegyzését, és azt is, hogy milyen szabályok és alapelvek könnyítik meg a karakterek írását, reprodukálását. A következő rész(ek)ben még mélyebbre ásunk a kínai írásba, és megvizsgálunk néhány igazán bonyolult kínai karaktert, hogy azokban hogyan érvényesülnek a fent vázoltak. Megnézzük milyen további egyszerűsítéseket alkalmaztak Japánban és Kínában, és azok milyen hatással voltak a felismerés-megértés-reprodukálás folyamatra, illetve mekkora változást jelentettek a korábbiakhoz képest. Megválaszolom amiket korábban ígértem, és még annál is többet!

Aikikai Dan vizsgalehetőség 2015. márciusban

Kép 004Sipos (Sipi) Sándor, web admin

 

 

Már 2015-re jó előre gondolkodjatok el azon, ki szeretne esetleg Aikikai Dan diplomát, természetesen a jelentkezési feltételeknek meg kell felelnie mindenkinek és ezt az Elsner Sensei-el le is kell igazoltatnotok.

A vizsga lehetőségről Karászi Sensei tájékoztatott bennünket. Az edzőtábor, vizsga minden aikidoka számára elérhető, nincs megkötés a részvétel tekintetében. A vizsgarendszer egységes, anyaga letölthető, a vizsga elbírálása független.

2015 március közepén (Március 12-15) Takanori Kuribayashi Shihan (a hazánk felé kijelölt Hombu kapcsolattartó) Magyarországra látogat szemináriumot tartani, és mint minden évben, most is dan vizsgát tart.

A vizsgára jelentkezés , tagkönyv, diploma ….kiállítását , a kapcsolódó adminisztrációs feladatok ellátását megkönnyítendő, kidolgozásra és megosztásra került egy :

Danvizsga Jelentkezési Űrlap docs-64– Kitölthető a linkre kattintva.

 

A fenti link alapján minden jelentkező kitöltheti a nyomtatványt önállóan.

Az űrlapon keresztül tudod jelezni szándékodat, a  dan vizsgára. Az űrlapot a Tokiói Aikikai Alapítvány kérésének megfelelően állították össze. Az űrlap kitöltése alapján, Magyar Aikikai Aikido Kultúra Szövetség elkészít egy formanyomtatványt, amin a vizsga előtt aláírásoddal megerősíted, hogy az adatok helyesek. A yudasha tagkönyved és a diplomád is ezen nyomtatvány alapján fogják elkészíteni.

Próbaképpen kitöltöttem egyet – természetesen “kamu” adatokkal, gondolván lesz javítási lehetőségem, vagy kitöltés után csak nekem küldi el a rendszer , majd onnan kinyomtathatom és megoszthatom veletek hogyan is néz ki a produktum.

Kitöltés után rögtön a következő üzenetet kaptam:

Kedves vizsgázó!
Jelentkezésedet rögzítettük és továbbítjuk az Tokiói Aikikai Alapítványhoz.
A dan vizsga díját szövetségünk számlájára utald el amit szintén továbbítunk az Aikikai felé. Fontos hogy forintban utald el a reád eső összeget, a következő számlára: 10700732-66737227-51100005.
Díjak:
Sho Dan fokozatra 30 000 Ft
Ni Dan fokozatra 30 000Ft
San Dan fokozatra 40 000Ft
Yo Dan fokozatra 50 000Ft

A helyi szervezeteket megillető visszatérítési összeget az Aikikai Hungary a továbbiakban nem kívánja beszedni. Kérünk minden vizsgázót, hogy ezt a szervezetük vezetőségével egyeztetve rendezze.

Tisztelettel: Aikikai Hungary elnöksége.

Tehát körültekintően töltsétek ki a nyomtatványt , mert később nincs javítási lehetőség! Újat kell kezdenetek. Valamint a shodan összege eltér az elején megadottól, ahol 40 000 Ft volt feltüntetve. Ez a különbség valószínűleg a tagkönyv árából adódik , ezen ne akadjatok fel!

A jelentkezőknek sok sikert és eredményes vizsgát kívánunk!

 

Miért könnyű a japán írás? – 2. rész

viktorDaróczi Viktor

Viktor, társunk az Aikido útján, tatai aikidoka egy cikksorozattal örvendeztet meg bennünket a Japán írásról, strukturájáról és egyéb érdekességekről, amint mindig tudni akartál, de sehol sem találtad meg összegyűjtve, lusta voltál utánanézni , megkérdezni meg nem merted.

Miért könnyű a kínai írás?

Az első részben gyors áttekintés tettünk a japán írásrendszerről, és röviden vázoltuk, hogy milyen részekből áll, és mi köze a kínai íráshoz. Ebben a részben egy kicsit megvizsgáljuk a kínai karakterek etimológiáját, történetét.

A kínai írás az egyik legrégebbi írás a földön. Már 3500 évvel ezelőtt is teljes írásrendszer volt, de az első kínai karakterek valószínűleg kb. 7000 évvel ezelőtt jelentek meg.

Kínai karaktereket a kínai nyelven kívül kisebb-nagyobb mértékben más nyelvek írására is használnak, mint például a japán, (amiért is itt vettük elő) és koreai, vagy használtak a múltban, mint a mongol és vietnami.

Nagy elterjedtsége ellenére a kínai írás az egyik legbonyolultabb írás: egy karakter egy szónak felel meg, így minden egyes szóra külön karaktert kellett kitalálni. Ha ilyen bonyolult a kínai írás, akkor mégis mi értelme használni? Miért nem térnek át helyette másra?

A legkézenfekvőbb válasz talán az, hogy van, amit nem lehet másfajta írással megoldani, csak ezzel.

Képzeljünk el egy birodalmat, amely olyan hatalmas, hogy az egyik részén élők már meg sem értik a más részein élőket, még akkor sem, ha végtére is ugyanaz a nyelvük. Hiszen egyazon nyelvnek is lehetnek egymástól annyira eltérő nyelvjárásai, hogy a beszélői már nem értik egymást. Még a magyarnak is vannak olyan nyelvjárásai, amelyekben viszonylag könnyen találhatunk más nyelvjárások számára nehezen vagy egyáltalán nem érthető részeket. Ilyenre példa a következő moldvai csángó mondat is, ami egy népmeséből való: “S osztáng megpanaszkodott, hogy ő hol járt, s miket pacilt.” (= Aztán pedig elpanaszolta, hogy hol járt, és mik történtek vele.)

A magyarnál nagyobb területen elterjedt nyelvekben, mint a német, a francia, vagy az arab, pedig szinte törvényszerűen jelen vannak az egymástól érthetetlenségig eltérő nyelvjárások.

Az ilyen nyelvjárásokat beszélők addig nem képesek megérteni egymást, míg meg nem tanulnak egy közös nyelvet, még ha az éppen anyanyelvük szabványosított változata is.

Kínában is rengeteg ilyen nyelvjárás volt, azzal a különbséggel, hogy onnan még a közvetítő standard nyelvváltozat is hiányzott. Amikor viszont megjelent a képírás, azt nyelvjárástól függetlenül mindenki értette. Hiszen ha lerajzolunk egy madarat, ha arra bárki ránéz, tudni fogja, hogy egy madár. Az egyiptomi hieroglifák is kezdetben ilyen képírásjelek voltak, és még ma is, ha ránézünk egy hieroglifákkal írt szóra, lehet némi fogalmunk arról, hogy miről van szó, még akkor is, ha egyáltalán nem beszélünk ó-egyiptomi nyelven!

 

1

A madár szó hieroglifákkal

A kínai írás is ilyen képjelekből állt kezdetben. És mivel mindenki értette, sőt, így értette csak mit akar mondani a másik, ez segített az írásnak fennmaradni és elterjedni. Hiába írtak volna tehát föniciai betűkkel, az ilyen eltérő nyelvváltozatok esetén nem lett volna elég a megértéshez, mint ahogy közös nyelv nélkül a németek vagy franciák se értenék minden nyelvváltozatukat. A képeket viszont mindenki érti, ezért szélsőségesen eltérő nyelvváltozatok áthidalására ez az egyetlen megoldás.

Felmerülhet a kérdés, hogy hova lettek a képek a mai kínai írásból? Ott vannak benne ma is, csak az évezredeken át tartó mennyiségbeli növekedés, és a különböző rajzváltozatok megjelenése elkerülhetetlenné tett bizonyos szabványosítást, egyszerűsítést. Ugyanis egy rajz is csak akkor használható kommunikációra, ha a madár az felismerhetően madár, és mindenki ugyanúgy rajzolja.

2 3

4

Különböző madár piktogramok a jósláshoz használt kínai karakterek közül

Jól lehet mindegyik rajzban felismerhető a madár, de egyik segítségével sem ismerhető fel a másik. Ha az elsőre számítunk, nem fogjuk érteni a többit: ez egy madár, vagy valami más? Ha madár, akkor vajon azért különbözik, mert ez egy bizonyos fajta madár? Jönnek a kétségek. Nem volt tehát elég lerajzolni egy madarat, hanem ugyanazt a madarat kellett rajzolni, amit mindenki más.

Időszámításunk előtt 221-ben Csin Si Huang-ti került hatalomra Kínában (a továbbiakban is szándékosan igyekszem a nevek magyar átírását használni). Tulajdonképpen ő egyesíti Kínát, és számos más reform fűződik még a nevéhez, de ami nekünk lényeges, hogy felismerte, az írás az idők során túl bonyolulttá vált, és megbízta főminiszterét Li Sze-t, hogy hozza létre a szabványosított karakterek hivatalos halmazát, sőt elrendelte a korábbi nem standard karakterekkel írt dokumentumok megsemmisítését. Li Sze – ahogy az lenni szokott – a standard alapjául a saját tartományában használt karaktereket vette. Ebből születtek az úgy nevezett pecsét-karakterek, amelyek onnan kapták a nevüket, hogy használatuk főként csak pecséteken maradt meg.

5 6

 

 

Standardizálás előtti, és utáni pecsét-karakter

Látható, hogy a szabványosítás és egyszerűsítés nem feltétlenül jelenti, hogy a karakter a kívülállók számára is felismerhető marad. Nem is jelentheti, hiszen a felismerhetőség csak az egyik szempont, és elég ha arra korlátozódik, hogy a karaktert felismerje az, aki eddig is ismerte. Fontosabb szempont viszont az, hogy viszonylag könnyen le lehessen írni az adott karaktert, akkor is ha az írója nincs rajztehetséggel megáldva, és hogy ne lehessen könnyen összetéveszteni más karakterekkel. Az is a szabványosítás kezére játszik, hogy a szabványosítás előtt lévő több különböző madár karakter helyett, ezentúl elég felismerni ezt az egy szabványosítottat. Így még akkor is könnyebb dolga lesz az embernek, ha nem is sikerült túl szépre ez a szabványosított madár, mert az olvasó számíthat rá, hogy csak ez az egyetlen módja, hogy leírjuk.

A kínai írás történelmében nem ez volt az egyetlen szabványosítás, így nem kell csodálkoznunk, hogy kínai használati utasításokat böngészve, még sose láttunk egyetlen karaktert sem, amiben felismertük volna a madarat. Most viszont láthatjuk, hogy a hagyományos kínai írásban használt madár karakter nincs is olyan távol a pecsét-írás madár karakterétől, ami pedig szintén nem túl nagy mértékben különbözik a szabványosítás előtti pecsét karaktertől. Így ha nem is tudjuk kitalálni hogy van a modern kínai madár karakter, vagy nem ismerjük fel ha látjuk, ez a hasonlóság arra biztosan elég lesz, hogy könnyebben meg tudjuk jegyezni ezt a karaktert. A szabványosítás egyik fő célja pedig éppen ez.

7

A tradicionális kínai madár karakter

Legközelebb tovább követjük a kínai karakterek szabványosítás közben végbemenő változásait, lerántjuk a leplet arról, hogyan oldották meg képírással az elvont fogalmak írását, megvizsgáljuk hogyan épülnek fel a bonyolult karakterek, és mik azok az írási szabályok, amiknek minden karakterben érvényesülniük kell, és ami még eszünkbe jut!

Miért könnyű a Japán írás?

viktorDaróczi Viktor

Viktor, társunk az Aikido útján, tatai aikidoka egy cikksorozattal örvendeztet meg bennünket a Japán írásról, strukturájáról és egyéb érdekességekről, amint mindig tudni akartál, de sehol sem találtad meg összegyűjtve, lusta voltál utánanézni , megkérdezni meg nem merted.

 

A japán írás, tulajdonképpen írásrendszer, a világ egyik legbonyolultabb írásrendszere, amit maguk a japánok is évekig tanulnak, hogy elsajátítsák. Hogyan beszélhetünk hát ezzel az írással kapcsolatban könnyűségről? Amit most az egyszerűség kedvéért japán írásnak nevezünk, valójában egy több összetevőből álló komplex írásrendszer. Ám mint minden rendszer, ez is felbontható részekre, alegységekre, amelyek önmagukban már lényegesen egyszerűbbek, mint az egész rendszer maga. Például az elektromágnes egy viszonylag bonyolult, összetett rendszer. Összetevőire felbontva viszont csak egy elem, egy drót, meg egy szög. A japán írásrendszer is bonyolult és összetett, de ugyanígy végsősoron elemi részekből épül fel, amelyek legalább annyira egyszerűek, mint egy szög.

Amellett pedig nem gondolhatjuk, hogy egy kis túlzással a fél világ által használt írásrendszer elképsztően bonyolult, és az elsajátítása majdhogynem lehetetlen vállalkozás. Hiszen ha így lenne, nem használná senki, vagy legalábbis igyekeznének megszabadulni tőle. Ez azonban nem így van, a japán (és kínai) írás, él és virul, és a világ másik felén is egyre többen vállalkoznak rá, hogy elsajátítsák.

A japán írásrendszer tehát bonyolult, de itt most arról a logikáról lesz szó, ami érthetővé teszi, és olyan kis lépésekben, amelyek önmagukban könnyűek.

 

Az alábbi írás egy korábbi, kínai írásról szóló cikkem aktualizált, japán nyelvre szabott változata. Hogy tehettem ilyet? Vagy inkább miért? Leginkább azért, mert a japán írásrendszer igen nagy mértékben a kínai írásra épül, tulajdonképpen annak átvétele, és kibővítése, amely ezáltal sokkal jobban illeszkedik a japán nyelv szabályaihoz. Később látni fogjuk miért volt erre szükség, ám most még érjük be annyival, hogy nem lehet a japán írásról érdemben beszélni anélkül, hogy a kínai írásról szólnánk.

 

Gyors útbaigazítás gyanánt:

  • A japán írásrendszer nem ugyanaz, mint a kínai írás.
  • A japán írás nem 100% kompatibilis a kínaival.
  • A japán írásrendszer nagy része a kínaiból ered (kivéve a romaji /rómadzsi/, ami latin betűs írás).
  • A japán írás olykor egyszerűsített a tradicionális kínai írás karakterein.
  • A japán írás néhány szempontból a tradicionális kínai írásnál is konzervatívabb.
  • A japán írásrendszerrel nem csak szavak írhatók le.
  • A japán írásrendszer része kétféle szótagírás is (hiragana, katakana).
  • A modern japán írásrendszer tulajdonképpen 4 különböző, teljes értékű írásból tevődik össze.
  • Egy japán karakter lehet egy szó, vagy egy szótag.
  • Egy japán szó állhat egy vagy több karakterből is.
  • Egy japán szó jelentése nem mindig egyezik meg az írására használt karakterek jelentésével.
  • A legtöbb japán karaktert többféleképpen is ki lehet olvasni.
  • Egy japán karakter olvasata sokszor a szövegkörnyezettől függ.

 

A japán írásrendszer négy fő része, ami a 4 különböző, teljes értékű írás:

  • Kanji /kandzsi/ írás
  • Hiragana írás
  • Katakana írás
  • Romaji írás

A hiraganát és katakanát együtt kanaként is szokták emlegetni. Ez a kettő szótagírás, és többek között a japán nyelv toldalékainak írására, és az idegen szavak átírására szolgálnak ebben a sorrendben. Mindkettő a kanji írásból származik, éppen ezért annak tárgyalása után fogunk még visszatérni rájuk.

A romaji írás egy latinbetűs írás a japán nyelv hangjaira, amit japán szavak átírására (pl. szótárakban, tudományos publikációkban), és számítógépes szövegbevitelre használnak. Hogy hogyan, később majd meglátjuk, amikor a japán írás modern alkalmazásáról lesz szó.

A kanji kínai karaktert jelent, és az is, úgynevezett logo és ideogrammok, amelyek egy-egy jelentést szimbolizálnak. A japánok elég korán, már az V. században elkezdték a kínai írást alkalmazni a saját nyelvük írására. Ezért kell a japán írás logikájának ismertetését a kínai írás logikájának ismertetésével kezdeni.
A következő részben tehát ezzel fogjuk folytatni, hogy miért könnyű kínai írás.

 

AIKIDOAlapítvány

Aikido Alapítvány Főmenü